Az arab a világ legrégebbi tiszta vérben tenyésztett lófajtája. A történelem elõtti idõkben Ázsiában és Közel-Keleten élt vadlovak leszármazottja. Az arabot több országban háziasították, így a helyi feltételeknek megfelelõen egymástól eltérõ típusok alakultak ki. Ezek közül a sivatagi arab, a beduinok lova a legismertebb.
A beduinok olyan lovat akartak, melynek külleme megnyerõ, és amely képes alkalmazkodni a zord sivatagi körülményekhez.
Így hát elkezdõdött a 2000 éves szelekciós tenyésztõi munka. A kancákat bátorságuk és állóképességük, a méneket pedig a külsejük és intelligenciájuk alapján válogatták. A beduinok ügyeltek a fajta tisztaságára, csakis tiszta vérû egyedeket vontak a tenyésztésbe. A lovakat beltenyésztették is, hogy a lehetõ legjobban rögzítsék a fajtajelleget.
A fejlõdésére nagy mértékben hatott az iszlám vallás. A 7. században a próféta, Mohamed ismerte fel a bátor, gyors és mozgékony lovak jelentõségét a hadviselésben. Híveinek szinte kötelezõ volt a lovak szeretete, tisztelete, és azt hirdette, hogy a lónak adott minden egyes gabonaszem után a hívõ egy bûne a mennyben megbocsáttatik.
Ahogy az iszlám birodalom terjeszkedett, az arab ló egyre népszerûbb lett Európában. Az európaiak is felismerték a fajta remek tulajdonságait, ezért nemsokára mindenhol próbálták a helyi fajtákkal keresztezni.
Mivel az arab jól örökíti utódaiba felépítését, hamarosan népszerû lett mint fajtaalapító-és javító ló. Ennek következtében jobban hatott a világ lóállományára mint bármely más lófajta a világon.
Minden melegvérû fajtában találkozunk arab vérrel, de sok póni és néhány hidegvérû kialakulásában is szerepet játszik az arab vér.